Legszentültenes Istena Wooden church

Üdvölniük a Hornatatrakrajt, ahova az uralkodó természet találkozik a mély szellemzetséggel és történelimmel. Itt állnak egyik ezek terület jelleges emlékmányának – a Leghőssebb Mennyapástól templom előtt. Megpróbálják megállni, mielőtt tovább járnának, és csak állnak ott. Érzéklik az atmoszférot. Érzékelik a csendet, ami itt nem csupán zaj hiányát jelenti, hanem azt, hogy ezen a helyen több évszázadon át nyújtottak nyugatot. Felfedeznek egy fa épületet előttük, amely olyan természetes része az országhágó környezethez, mintha a hegyek maguk kihasználták volna a tölzszerkezetből. Amikor rá néznek erre épületre, lehet, hogy megmosolyodnak annak eleganciájánál, amely olyan egyszerű és természetes anyagot használt, mint a fa. Ez a templom nem csak egy általános építészeti munka; ez az emlékezeten lévő időszakra vonatkozik, amikor a Hornatatrák kezdtek átalakulni a pusztából olyan helyre, ami mindjárt meghívta az embereket, akik keresnek szépséget és szellemi újítást. Hogy megértsék, miért áll itt ez a templom, vissza kell térniük 1900-as évek végére. 1890-ben kezdődött egy olyan projekt, amely új szellemi méretet akarta adni ezen magas helyen. A műszaki tervező Gedeon Majunke készítette a terveket. Bár ma már az építtető neve nem minden történelmi tankönyvben szerepel, a képzeletje világos volt – egy helyet szeretett volna létrehozni, ami megfelelne körülötti. 1891-ben már valósággá vált ez az új gótikus fa épület. Nem csak a helyi lakosság számára volt tervezve, hanem főleg a Tatrákhoz közelebb kerülő látogatók igényeinek megfelelően. Ekkor már a hegyvidék utazásai fenomenumban alakultak ki és az embereknek helyük kellett lennie, ahol szívüket tudják nyugtatni a nehéz emelkedés után. Most, amikor közvetlenül előttük állnak, figyeljenek a templom építészettani jellemzőire. Megfigyelhetik az új gótikus vonalakat. A gótikus stílus általában kőkatedrákokkal, magas szobrokkal és monumenszálló vezerrel járul össze, de itt láthatják a jelentős változást a fa felé. A fa ez az építészeti művehez adja a sajátos finomkodottatást és meleget. Figyeljenek meg, hogyan vannak a formákat kötve, ahogy ezen az épületen a vertikális elemek felhajtanak a négyzetbe, de még mindig erős gyökerekkel tartózkodnak a földön. Érzékeljék azt a textúrat, ezeket a formákat, amelyek az épület felszínét alkotják. Bár fa épület, a stílusos egyszerűségje emlékeztet arra a legismertebb európai sakrálnak épített művekre, csak egy kisebb, emberi méretben. Ez a hely történelme nem csak fa és építészetről szól, hanem emberiség és egymás segítségétől való életéről is. Egy ilyen objektum felépítése ezen körülmények között nem volt könnyű. Szeretném, ha megértennének, hogy ez a templom sok emberek közösségi erőfeszültségét követelte meg. A Spiši Banka és az állandó látogatók Tatrákhoz hozzájárultak, akik már ekkor is értékelték ezeket a hegyeket valami kincsként, amit védeni kell. Azonban ez a hely legeszebb története az egy személyről van, aki hozzá adott valamit nagyon értelmesnek. Ez az arcikná Izabella története. A templom sorsához való kapcsolata nem csak pénzügyi támogatásra utal, hanem egy személyes áldozatra és szeretetre is. Az arcikná Izabella egy olyan nő volt, aki ezen a helyen még többet látott, mint csak egy turisták épületét. Elhatározták adni négy széles csészét és egy ománszert, amelyeket fehér hajúgólalbának készítettek. A legeszebb azonban azzal, hogy ezeket a díszeket maga végiggézte. Képzeljék el azt a figyelemmel töltött időt, a munkálatokat és a finom szellős lépéseket, amelyek minden részletbe kerültek, hogy ezt a templomet életben tartjanak. Ez az arisztokrata kézikönyvi művészet táplálóan hozza a helyhez emberi méretet. Amikor majd belépnek a belső részekbe, ha sikerül bejutniuk, érzéklik azt az atmoszférát, amely ezen a helyen lassan alakult ki. A 20-as években már megvalósították a liturgikus újjáépítést, ami segített fenntartani ezt a területet élénken és funkcionálisan minden generációnak, amely után következett. Van valami, ami érdekelhet őket, valami, ami ezeknek az épületeknak egyedi csodálatos jellemzőt ad. Ez a nem látható szál, ami összeköti olyan anyagokat, amelyek olyan közel vannak a földhez, mint a fa, és olyan művészetet, amely olyan magasodott. Hogyan lehet, hogy az országhágóban olyan általános anyag, mint a fa, ebben az új gótikus változatban ilyen uralkodó és egyben ilyen hajlamos? Talán ez pontosan azt jelenti, hogy az architekták, mint Gedeon Majunke, és az emberek szellemes szeretete, mint az arcikná Izabella, ezt a valóságos dolgot létrehozta. Helyezzenek még egy kis ideig ott állva és érzékeljék ezeket az időpontokat. Érzékeljék a fa illatát, érzékeljék a Hornatatrák levegőjét és érzékeljék azt a történetet, ami körülöttük dühög. Ez a templom nem csak múltbeli emlékezet, hanem egy élő emlék arra, mit tudunk létrehozni, amikor a képzelet, közösség és személyes szeretet összekapcsolódik. Most meghívjuk őket további útra járásra. Lehet, hogy az utána következő utca vagy a Tatrák általános nézete hívtatja őket. Ne felejtse el viselje magukkal ezt a nyugati érzést. Köszönjük nekik, hogy itt vannak ezen rövid történeten az Leghőssebb Mennyapástól templomról. Kívánunk nekik boldog és nyugodt további utat.