nájomný dom Apartment house

Szívás. Állsz egy teraszon a Bratislava-Város régi részében, egy ház előtt, amely nem lenne jelentős emlék az első dombon, sem jelölve egy táblával egy híres személyiséggel. Ez a nájomný dom, lakóház - egyike soknak, amikor alakítják a történelmi központokat. A mi szállásunkban, a mi utcánkban, a mi házunkban és a mi otthonunkban van igazi történet. Előtted az arculat, amely már tíz éves is lehetett, vagy egész évszázadokkal korábban, szélnek, anya és gyermeke felé fordulva. Figyeld meg, hogy a történelem milyen nyomai vannak itt: az opätní nátirov nyomai, kis repedések az omietke-ben, spôsobys, ahogy születtek a ablakok, ajtók, kereskedelmi térnyek a földszinten. Nem, ez egy múzeumi kiállítás alatt a lejtőn, egy élő szervezet a városban.

Jövünk rá, hogy milyen csapat alkotott itt ezt a házat. Bratislava, akkor Prešporok, túlélte a deviatnást és a zachiatku dvadsiate storočia burú vývoa. A város kijött a középkori hradieb-ből, megszüntette a hadi területet 1873-ban, megnyitotta a térnyeket a új városrészhez - ma ismert Palisada, Šancová, Kereskedelmi utca és környéke. Érkeztek emberek százaiból, Szlovákia területéről, Magyarországról, Ausztriából, Németországból. Szükségük volt lakásra. És így jöttek létre a városi házak - kereskedelmi befektetések, gyakran az urban families, üzletemberek, de kisebb nemesek vagy egyházi intézmények által is finanszírozva. Nem tudjuk pontosan ezen objektum exact dátumait, nem tudjuk a női építészeket vagy tulajdonosokat. De ez az ismeretlenség az erősségünk. Ez a ház nem épült egy génusz által, hanem a napközbeni szükséghelyek miatt, hogy valaki rendelkezzék felette.

Ha a folyosóra nézel, érezd úgy, mint egy könyv, amelyből valaki kivonhatja. Nem állunk rendelkezésre archív tervek, nem állunk rendelkezésre szerző aláírása. De látjuk egy interjút. Észreveheted a térnyek szervezetét. A ablakok ritmusának gyakran megismétlődik itt - rendszeres, funkcionális, anélkül deformáció. Valójában, amikor ezek a házak növekedtek, az építészeti nyelv prebiehal premeny. A második felében a Devätnástó storočia dominált a historizmus - neo-Renaissance, nem-Baroque, neoklasszikus elemek. Krášľovanie pilierov, arches, cumin kő felett az ablakokon, keresztbarok. Később, már a huszadik storočia elején érkezett a modernýšia mýlienka: funkcionális, szépség, lineáris egyszerűség. Ha a folyosóra nézel, és megjelennek a világok - például az ablakok alatti omietke-ben, amelyet valaki később elhagyott, vagy a földszinti vetráciában, amelyek ellentétben állnak a modern műanyag ablakokkal - követed a megfelelő réteget az időben. Nem tudjuk: "Ez a Munka Építész X 1895-ben." De tudjuk a üzenetet: "Ez a társadalom fejlődésének dokumentuma, a divat, a rendelkezésre álló anyagok és az építési predispis ideje szerint."

Menj közelebb a portálhoz. A ház bejárata mindig volt hívószavaként. Az volt a világ, amelyben a tulajdonosok éltek és az volt a világ, amelyben a tulajdonosok éltek. Gyakran itt találhatod az eredeti kamera magasságát, esetleg egy fémből készült ajtót, amely emlékeztet 1000 évvel korábbiakra. Nézz fel a riadóra. Az idősebb bérlőházakban Bratislavában gyakran találhatod az arkásokat a riadókon, kamerás lépcsők, kovácsolt vasrácsozatot. Itt volt a élet színháza: gyermekek hazafelé mennek az iskolából, szállítók uhlia és dreva a földszintre, családok sétálnak este, szent kísérők, sírkísérők. Ha az ajtó nyitott van, kockázatot vársz beljebb - nem zavarni senkit, hanem érezni a folyosó hűvösségét, régi fa hangját, csendet, amely ellentétben áll a utcán zajjal. A prizma leereszkedett a kereskedelem, remeszlum, caviar, vagy oratome. Ma már lehetőség van arra, hogy felfedezze a caviart, irodákat, boltokat. Funkció maradt, építészet maradt.

Az építészeti ezeknek a házaknak soha nem volt az estetike-ről. Az volt a higiéniáról, a ruházatról, a légkondicionálásról. Figyeld meg a hlbokú lógiu-t, amint jelen van, vagy romer okien. Nagy ablakok nem luxus voltak, hanem szükséges feltétel a lakóknak az utcán szűk területen. A földszint magassága gyakran három-négy méterre volt - adott térnyeknek a levegő hőjéhez. A konstrukció stropov - ruházott gerendák, ihl dokok, rajtuk omietka a szilárdságért - rejtve van előtted, de tartja a házat egybe. Amikor megérinted az omietka-ben, érezd a rudénak a szilárdságát, a kalciumkövek minőségét, az omietkáról való kezet. Ezek a részletek nem vannak semmilyen katalógusban, hanem testileg vannak a városban.

És most, képzeld el egy csövét. Ha nem állunk rendelkezésre ismert író, politikus vagy művész neve, aki itt lett volna, akkor ki kell fordulnunk az idegenek csapatához. Az intézményi személyhez, aki második emeleten ment a Palisada-ba ezen reggel. A tanár egy közeli főiskolából. A zsidó vevőnek a családjának, aki itt volt egy kicsit azelőtt, hogy elment az hadseregbe, és aki már nem is van itt. Az egyedül élő embernek, aki a földszinten javította meg óráját vagy ruházatot. A diáknak, aki latinul tanított a mansarde alatt a tető alatt, nem a szörny alatt. Minden ablak, amit látod a terraszon, egy keret a semmivel életnek. Szerelmek, betegségek, politikai beszélgetések, holnapra való aggodalmak. A ház nem sérült meg lenyűgöző konkrét és technológia miatt. Volt színpad. És mi, akik állunk előtte ma, vagyunk a nézők, akik utána jöttek bevezetés nélkül, de a díszítés mar