népi ház Vernacular house

Szívás a Nagy Lépcsőkbe. Most megálltunk az előtt, amelynek maga sem érez csendet, de folyamatosan tükrözi közös múltunkat. Állsz a háznál. Mielőtt elindulsz, hogy különleges részeit szedged, együtt megállunk és hallgatjuk ezt a helyet csendben, érezzük az atmoszférát ezen a miestén. Nézd ezt a épületet, ahogy ott áll ebben a környezetben, és képzelj el, hogy ez az objektum abban a szilánkban élte túl sok hasonlatosságot és itt maradt nekünk. Ez egy pillanat, amikor a körülöttünk lévő modern világ megáll és enged nekünk valami mást érezni ebben a világban és többet tartósít. Érezzük ezt a speciális békességet, amelytől ez a hely követel, és engedd, hogy úgy érzed, mintha most érintkezett valami, ami át fog menni az időben.

Ha erre a házra nézel, elgondolod, hogy ki építette meg és mikor történt. Az egyik azok a nagy kérdések, amelyeket nem adhatunk meg azonnal. Nem tudjuk pontosan az építész nevét, nem tudjuk pontosan az építés évét, és ez az épület maga is furcsa színben áll. Ez a ház nem csak egy konkrét tervező munkája vagy valaki történelmi nagy betűkkel írt története. Ez inkább eredménye a gyűjtött múlt, tradíció és természeti szükségleteknek, akik itt éltek, dolgoztak és építették otthonaikat. Most az unsub szállítja vele autenticitást. Nem, ez nem egy személy emléke, de szimbóluma a teljes környezetnek, szimbóluma az életnek, amelyet generálta ki a múlt. Apa, ne legyen bolond, taníts minket alázatot; Tanít minket, hogy sok fontos dolog az életünkben nem szándékolt, de lelkiismerettel rendelkezik. Ez a ház tanúja ismeretlen sorsnak, amely együtt alkotja helyi identitásunkat.

Kijövünk a épületből magából és megmutatjuk neki a jadreniumot. Nézd arcát, szobrászatát. Érezzük, hogy ez a ház hogyan illeszkedik a Nagy Levárov földrajzi környezetébe. Akár nem ismertünk technikai rajzokat vagy pontos leírásokat anyagokról, de látjuk az alakban a természeti logikát emberi életnek. Érezzük a harmóniát, amelyet a Medzi csapat alkot, ami a Judea csapat és ami természetes. Nézd a részletek karakterét. Érezzük a szövetek textúráját és hogy, mint a fény nélkül, attól függően, melyik része az napnak van.

♪ Amikor felébredsz ehhez ♪ A ház juju, vegyél egy szkooter alá a épület érzelmének, képzelj el. Az ismeretlen nő, aki talán régóta elvesztette az időt, de még mindig érzi ebben a házban. Képzelj el mindennapjait, korai nyugdíját, munkáját, fáradtságát és boldogságát. Ez a ház volt vonzva egy könnyű sír fölött a mezők felett és a dombok nyugati része felé. Bol miestén, ahol új életek születtek és régi emberek elmentek. Képzelj el az itt látott beszélgetéseket, az itt átélt érzelmeket. Nem tudjuk, hogy ki vagyunk. Nem tudjuk, hogy kivel van dolgunk. Ő tanúja a létezésünknek, csendes de jelentős hozzájárulásunknak a gyűjtött emlékeinkhez. Minden nyomot látni itt, mint egy hang az életünk hangjaié, amelyek időben eltűntek, de örökségük még ebben anyag formájában van.

Van egy izgalmas rejtély, ami mindenkit vonz, aki megáll itt. Csak az ismeretlen. Mi láttunk? Milyen titkot tartanak bennük? Apa Neistita, nem akarjuk elmenni hlbshie premeditated. Ha történelem világosan írt könyvben van, akkor azt az érzelmekben és gondolatokban kellene tartani. Csak ez a rejtély teszi valamit abból, hogy ebből a házból csak egy történelmi épület legyen. Ő teszi élő térre a képzelésünket. Ez az úgy szól hozzánk, hogy megálljunk és kezdjünk gondolni, mi tartóztat minket a múltunktól. A rejtély ebben folyamatosan vonzza minket, mert az ismeretlenben kérdezzük, hogy ki vagyunk és ki vagyunk. Ez a csend nem üres, de teljes lehetőségekkel és váró történetekkel, amelyeket lelkiismerettel kell élni.

Nem mondd el, hogy ez a ház csak egy része az itt folyó sztorinak. Ez csak egyike annak a sok pontnak, ami egy térképünket alkotja kultúránk és tradícióinkról. Meghívjuk téged, hogy folytasd utazásod, hogy fogadj az érdeklődését ezen a régióban és érezzük a szépségét és értékét a miestnek, amely tanít minket, hogy megértsük koronánkat. Hagyd magadnak az atmoszférát Velièky Levárov-ban és érezzük minden pillanatot, amit itt töltöttél. Minden lépésed, amit teszel, az időd saját történetét alkotja, amely ma stresszel a múlt történeteivel. Hagyd ezt az élményt magadnak és ne értelmezd úgy, mint egy látogatást történelmi objektumhoz, hanem mint egy találkozót az idővel magával. Köszönjük, hogy velem vagyunk, és hogy megálltál velünk ebben a kis, nem fontosnak számító tanúvallásunkban. Megmosolyogjuk a szépet és inspiratív módodat.