Szent János Keresztelő temploma Church

A Rimaszombat járásban, Rimavajánovci falujában található Szent János keresztelő templom egy román stílusú szentély, amelyet a 12. és 13. század fordulóján építettek; a szlovák állami műemlékvédelem nyilvántartásában az ÚZPF 1013 szám alatt szerepel. Az épület egykor egy benediktus apátság maradványa is volt.

Rimavajánovci falu délkeleten fekszik a járási várostól, a főutak mellett. A szélesebb körzetből származó régészeti leletek megerősítik, hogy a benediktusok érkezése idején a Rimava-völgyet sűrűn lakották, ezért feltételezhető, hogy a rendi szerbek az egyházi szervezet bővítésére érkeztek. Az apátság alapításának pontos dátuma és alapítója nem ismert, de az apátság létezése a 13. század elején már igazolt, egy 1221-es írásos említés alapján. A kolostor neve adta a falu nevét is, amely egy 1427-es oklevél szerint egészében az apátság tulajdonában volt. Az apátság megszűnése a 16. század végére datálható a gazdasági és politikai válság, a reformáció, valamint egy tűz miatt, amely a templomot is károsította, és amelynek nyomai a templom északi oldalán a mai napig láthatóak.

A templom egyhajós szentély, amelyet íves díszítés tesz gazdagabbá. Precízen megmunkált tufakő blokkokból és téglákból épült. Eredetileg a torony nem volt vakolt, a falazat felületét pedig fugázással és mészbevonattal díszítették. Az épületet széles nyugati homlokzat, félköríves keleti apszis és a nyugati homlokzat feletti kis, nyitott harangtorony jellemzi, amely a 17. századig két toronyból állt. A belső tér elrendezése tükrözi a világosok és a rendi szerbek jelenlétét: a hajó a világosoknak szolgált, a diadalíves mögött pedig különálló kórus található a szerzetesek számára apszissal és főoltárral. A bejáratok külön voltak – a nyugati és a déli portál a világosok számára volt, míg a hajó északi portálja és az északi toronynál található portál a kolostori épületekbe vezetett. A belső díszítést egy fa kazettás mennyezet egészíti ki.

A kolostor megszűnése és a 16. század végi tűz után a templom 1751-ig elhagyatott volt, amíg újra nem fedezték fel és plébániatemplommá nem vált. A pénzhiány miatt azonban az épület leromlott, ami 1857-ben a hajó tetőjének és mennyezetének összeomlásával csúcspontjához ért. A pusztulást egy régész, történész és helyi plébános, Florián Romer tevékenysége mentette meg, aki országos gyűjtést szervezett, amelyből az 1875 és 1876 közötti felújítás finanszírozása került. Az újjáépítés elindítója jasaivalért tiszteletbeli „rimavajánovci apát” címet kapott a banskobystrai püspöktől.

A templom a mai napig magányosan áll egy kerítéssel körülvett területen, megőrizve eredeti szerkezetét és számos olyan részletet, amelyek a benediktus apátság középkori történelmét idézik fel.