A Szent Líce-székhelyi filiális templom Church with grounds

A MNÍCHOVAI LEHOTAI (VÁGMONOSTORI) Szentháromság-fililiális templom a Trencséni kerületben található, a 14. század második feléből származó középkori gótikus római katolikus templom. Egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel és északi sekrestyével rendelkező épület, amely a Szlovák Köztársaság nemzeti kulturális műemlékeként védett.

A templom a 14. század második felében épült, valószínűleg a nyitrai püspökök fennhatósága alatt, mivel Mníchova Lehota község akkoriban az ő joghatóságuk alá tartozott. A középkorban a községben önálló plébánia is létezett, amely valószínűleg a 16. században szűnt meg a török pusztítások következtében.

Története során a templom several átalakításon ment keresztül. A 16. vagy a 17. században a templomegyüttest kőből épült várfallal vették körül. A 17. századi reformáció idején a „cuius regio, eius religio” (akié a föld, đó a vallás) elv alapján a templom egy ideig a protestánsoké volt. A történelmi feljegyzésekből kiderül, hogy Bocskai István felkelése idején (1611-ben) a hajdúk kifosztották a templomot, és értékes ékszereket raboltak el.

A 18. század második felének elejére a templom nagymértékben leromlott állapotba került. Már 1713-ban új táblás mennyezetet kapott, amelyet Mottesiczky Terézia készíttetett. A barokk felújítás során a templom hajója új mennyezetet kapott, és valószínűleg az ablaknyílásokat is kibővítették.

A 20. században az építészetet néhány hozzáépítéssel gazdagították. 1939-ben épült meg a déli előcsarnok, 1996-ban pedig a nyugati bejárat előtti előcsarnok. Az 1958 és 1959 közötti felújítás során a templom új tetőszerkezetet és új tetőfedést kapott, a nyugati homlokzaton lévő eredetileg szűk ablakot pedig kör alakú ablakra cserélték. 1975-ben nagyobb belső felújítás zajlott le a trencséni Dekora cég kivitelezésében. 2014-ben történeti-építészeti kutatást végeztek a templomban, ami segített pontosítani az építészeti fejlődését. Ezt követte a műemlék helyreállítása.

Építészetileg a templom egyhajós épület, előretolt nyugati és déli előcsarnokkal. A nyugati oromzata mögött fa szerkezetű, négyszögletes harangtorony található. A szentély építészetileg és alaprajzilag is elkülönül a hajótól egy derékszögű visszalépéssel, amelynek formáját három ferde lezárású támpillér adja. A szentélyt 3 magas, mérműves, keskeny ablakszerű mérművel ellátott kő gótikus ablak világítja meg, míg a hajót fiatalabb, félköríves záródású ablakok világítják meg. A nyugati homlokzaton, a modern előcsarnok felett egy mérmű nélküli körablak található.

A templom belsőtere gazdag gótikus részletekben. A szentélyt a kőbordás boltozat két mezője fedi, amely egy keresztboltozati mezőből és egy sugaras boltozatú, sokszögletű zárómezőből áll. A ékprofilú bordák konzolok nélkül, sarkos alávágással támaszkodnak a falra, és két kerek, sima zárókőben metsződnek egymással. A sekrestyének kő dongaboltozata van, míg a hajó síkmennyezetes. A hajót és a szentélyt csúcsíves diadalív választja el egymástól. A szentélyből gótikus, csúcsíves, ferdére vágott és válltámaszos kőportál vezet a sekrestyébe. A szentély északi falán háromszög alakú záródású és mérműves motívummal díszített kő pasztofórium (szentségtartó fülke) található, míg a déli falon szegmensíves záródású kő sedilia (ülönfülke) kapott helyet. A sekrestye északi falában megmaradt a díszítetlen víztartó edénnyel ellátott, a homlokzatba kivezetett lefolyócsatornás kőből készült lavabó. A sekrestye keleti ablakában az eredeti gótikus kovácsoltvas rács látható.

A templom korai évszázadjaiból származó eredeti berendezés nem maradt fenn. Jelenleg az 1960-ból származó Szentháromság főoltáron a Keresztet és galambot tartó Atyaisten domborműve látható. A Szeplőtelen Fogantatás és Jézus Szíve mellékoltárok a 19. század végéről származnak, és akantuszleveles fejezettel ellátott oszlopok díszítik őket. Maguk a mellékoltárak képei 1947-ből, illetve 1949-ből származnak, és J. Bránszky akadémiai festő, valamint J. Popeliš professzor alkotásai.

A toronyban jelenleg két harang található: a kisebbik harang Szent Vendel tiszteletére készült és 1840-ből származik, a nagyobbik, a Szentháromság tiszteletére szentelt harangot az Oktáva Winter cég öntötte a csehországi Braunauban (Broumov) 1926-ban. A templom eredeti középkori nagyharangját az első világháború alatt leszedték és rekvirálták az Osztrák-Magyar Hadsereg fegyvergyártási igényei miatt. A templomban a harangozás 1987-ig kézzel működött, azóta teljesen villamosított.

A községben évszázadok óta él egy érdekes szájhagyomány az építkezés helyéről. Eredetileg a templomnak a Kostelec-dombon kellett volna állnia, ahol egykor egy szerzetesek lakta ispotály (menedékhely) állt. Úgy döntöttek, hogy ott építik fel a templomot, de a kövekkel megrakott igásállatok (ökör és ló) minden alkalommal maguktól arra a helyre fordultak, ahol ma a templom áll. Bár a fuvarosok rá kényszerítették az állatokat, hogy a rakományt a Kostelecre szállítsák, amit a kőművesmesterek nappal felépítettek, azt másnap reggel lerombolva találták, és a kőhalom minden éjszakában kisebbebb lett. Amikor úgy döntöttek, hogy éjszaka őrködnek, észrevettek egy kisgyermeket, amint körbejárja a halom. Miután rákiabáltak, a gyermek elmenekült, és pontosan a falu jelenlegi templomának helyén állt meg. Őseink ezt jelnek vették, megváltoztatták a terveket, és oda építették a szentélyt. A környező falvak lakói azóta „kostelski”-nek gúnyolják a lehotaiakat.

A műemlékegyüttest a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatala ÚZPF 1252 számon tartja nyilván, és 3 objektumból áll: 1252/1 — Templom (r.k. Szentháromság, gótika, 14. sz. 2. fele), 1252/2 — Kerítésfal (kő, reneszánsz, 16–17. sz.?), és 1252/3 — Templom körüli temető (kutatatlan, 14. sz.).

Manapság a mníchova lehotai Szentháromság-templomot aktívan használják istentiszteletek és kulturális események helyszíneként. Történelmi és építészeti értékei egy gazdag örökségről tanúskodnak, amelyet fontos megóvni a jövő nemzedékek számára.